Nem kellett sokáig várni az új szövetségi kapitányra, hiszen 10 nappal Szélesi Zoltán ideiglenes kapitánnyá való kinevezése után Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a belga Georges Leekens lesz a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Leekens nem csupán a felnőtt válogatottért felel, az ő kezében koncentrálódik majd az U21-es válogatott irányítása is, így a Bernd Storck által felépített filozófiát viszi majd tovább.

Csányi Sándor többek között azt is bejelentette, hogy a sportigazgató szerepkör megszűnik, és utánpótlásvezető szerepkör veszi át a helyét, amire egyelőre még keresik a legalkalmasabb jelöltet.

                                                Az első kézfogás (Fotó: nso.hu)

Edzői múltja

  Habár 32 év edzői tapasztalattal rendelkező szakemberről beszélünk, hiába ért el jelentős sikereket, mégsem lett kiemelkedően ismert sztáredző. Leginkább belga csapatokat vezetett a pályafutása során, de megfordult a Trabzonspor-nál, a Roda-nál, de még a szaúd-arábiai Al-Hilal csapatánál is.

A 68 éves szakember egyszeres belga bajnoknak (Club Brugge 1989/90), valamint kétszeres belga kupagyőztesnek (Cercle Brugge 1984/85; Club Brugge 1990/91) mondhatja magát. Ezen kívül az 1987/88-as szezonban szuperkupát nyert az Anderlecht csapatával, majd 1992/93-ban egy török szuperkupát is bezsebelt a Trabzonsporral.

Leekenst 1998-ban kinevezték a belga válogatott szövetségi kapitányának, amelyet kivezetett az 1998-as franciaországi labdarúgó világbajnokságra, ahol 3 vereséggel a csoport utolsó helyén zárt, így menesztették. (15 mérkőzésen összesen 6 győzelem, 5 döntetlen és 4 vereség fűződik a nevéhez.)

2001-ben a Roda JC  irányítását vette át, amikor a csapat a 18., azaz utolsó helyen állt (Érdekesség, hogy most is éppen 18. helyen állnak), majd 2002-ben UEFA negyeddöntőig vezette a holland gárdát, ahol az olasz sztárklub, az AC Milan ejtette ki őket kínkeservesen, 11-esekkel.

2003-ban kinevezték az algériai válogatott vezetőedzőjének, majd ugyanebben az évben bejuttatta őket a 2004-es Afrikai Nemzetek Kupájára, ahol már nem ő állt a csapat élén, hiszen a 2003/04-es szezont már a belga Royal Excelsior Mouscron csapatánál kezdte meg. ( Ez a klub egyébként 2009-ben megszűnt, 2010 óta Royal Mouscron–Péruwelz  néven működik, jelenleg a belga élvonalban.)

Ezután következett a Gent csapata, ahol a legtöbb időt töltötte egyhuzamban, mégpedig 3 éven át irányította a belga klubot. Itt érte a legtöbb győzelmet is, hiszen 90 mérkőzésen 49 győzelmet, 16 döntetlent, illetve 25 vereséget számlált.

Majd irányította még a Lokeren, Al-Hilal és a Kortrijk együttesét, mielőtt 2010-ben kinevezték belga szövetségi kapitánynak.

A belga foci megmentője?

A belga labdarúgó válogatott enyhén szólva sem volt toppon ebben az időben, hiszen 2002-es VB nyolcaddöntős teljesítmény óta képtelen voltak kvalifikálni bármilyen nemzetközi eseményre felnőtt szinten. A 2004-es EB-ről épphogy lemaradtak Bulgária és Horvátország mögött, a 2006-as világbajnoki selejtezősorozat alatt csúnyán leszerepeltek, hiszen Szerbia és Montenegró, Spanyolország és Bosznia-Hercegovina is előttük végzett, míg csak Litvániát és San Marinót tudták megelőzni.

Aztán jött a 2008-as EB selejtezősorozat, ahol szintén megégtek: Lengyelország, Portugália, Szerbia és Finnország mögött, csak az 5. helyen zártak.

A 2010-es VB selejtezők sem tartogattak sok örömöt a belga szurkolóknak, hiszen a csapat ismét csak a 4. lett a spanyolok, bosnyákok és a törökök mögött.

Itt volt az ideje a változtatásnak, így kinevezték Leekenst a belga válogatott élére.

A belga futball megreformálása már 2006-ben elkezdődött, amikor egyre nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni az utánpótlásra. Alapjaiban átalakították az utánpótlásban gyökerező szemléletet, és az eredménykényszert felváltotta a fejlődésre való hajlam. A szövetség megtiltotta, hogy azok a játékosok, akik már feljebb kerültek egy magasabb korosztályhoz, azok többé nem kerülhettek vissza. Azaz, ha egy 17 éves játékos már szerepelt az U19-es csapatban, az többé már nem mehetett vissza az U17-be.

Ennek a változásnak a nagy nyertese lehetett Georges Leekens, aki miután átvette a nemzeti csapat irányítását, összekapcsolta az U21-es csapatot a felnőtt válogatottal, majd elkezdte beépíteni azt a generációt, akik jelenleg is a csapat gerincét alkotják.

2009-ben a belga nemzeti válogatott átlagéletkora még 32,5 volt, majd 2011-re 30,3-ra csökkent. A fiatalítás fokozatos volt, a rutinosabb játékosok közé szépen lassan építette be Leekens a fiatalokat.

Ő volt az, akinek az irányítása alatt mutatkozott be Thibaut Courtois, Eden Hazard, Kevin De Bruyne, Simon Mignolet, Axel Witsel, Romelu Lukaku, Christian Benteke és Dries Mertens is.

A világsztár Eden Hazard is a keze alatt mutatkozott be a válogatottban (Fotó: Daily Mail)

A csapatnak bár nem sikerült kvalifikálnia magát az Európa-bajnokságra, de már jól látható volt a fejlődés, hiszen a csoport harmadik helyén zártak. Az első helyet Németország szerezte meg, majd a törökök két ponttal végeztek a belgák előtt.

A belga menedzserrel még 2011-ben meghosszabbította a szövetség 2014-ig a szerződését, de mivel nem sikerült kijutniuk az EB-re, Leekens bejelentette, hogy lemond a tisztségéről és 3 évre aláírt újra a Club Brugge csapatához. Ezt később – mint ahogy már megszokhattuk – nem töltötte ki, következő évben továbbállt. Tunézia kapitánya lett, akikkel bejutott a 2015-ös Afrikai Nemzetek Kupájába, ahol később Egyenlítői-Guinea ejtette ki őket a nyolcaddöntőben.

Leekens 2015-ben a tunéziai válogatott történelmének a legnagyobb sikerét érte el a csapattal, hiszen 8-1 arányban verték meg Dzsibuti válogatottját, majd két héttel később lemondott (a tisztségéről és a fizetéséről is), mert aggódott a biztonságáért.(Az Iszlám Állam keze nyomán egyre gyakoribbak lettek a terrortámadások az országban.)

Ezután visszatért a Lokeren csapatához, de csupán egy éven át irányította őket, hiszen 2016-tól már újra az algériai válogatott szövetségi kapitánya volt. Ez a megbízatás viszont mindössze 4 hónapig tartott, mert mivel kiestek a csoportban az Afrika-kupán, azonnal lemondott.

Mit várhatunk tőle?

   Összességében kijelenthetjük, hogy a belga szakember mondhatni nomád életmódot él, hiszen 3 évnél tovább egyetlen csapatnál sem tudott megmaradni, és nem azért, mert ne marasztalták volna. Átlagosan edzői pályafutása alatt 1,1 évet maradt egy csapatnál, ami valljuk be, nem túl biztató. Ami viszont jó ajánlólevél, az az, hogy egy –ha nem is kiemelkedő- de jó szakemberről beszélhetünk, aki nagyon jól ismeri a futballt.

Valószínűleg az MLSZ azért választotta őt, mert az ő stílusa illik a leginkább a válogatottunk stílusához, hiszen minden egyes csapatával támadófocit játszik, a kedvenc felállása a 4-3-3, valamint a 4-2-3-1. Ez utóbbit játssza a magyar csapat is.

Reméljük gyakran tapsolhatunk majd neki a mérkőzések után (Fotó: alchetron.com)

A statisztikája nem mondható rossznak, hiszen 412 mérkőzésen 175 győzelme, 114 döntetlenje és 123 veresége van. Bízom benne, hogy a magyar válogatottal a győzelmek számát fogja növelni, és nálunk is elindít valamit, ahogyan hazájában tette.

Egy biztos, a fiatalokra fog építeni, de az is valószínű, hogy a Storck által is próbált, labdabirtokláson alapuló rövidpasszos, kombinatív játékot igyekszik majd megalapozni a magyar futballban. Azt viszont a múltjából kiindulva lehetetlen megjósolni, hogy meddig marad.