Emlékszel arra, hogy: „a bivaly nyalja ki a szemed!”?

Na, az egy szép kis sztori: a Sportklubon volt egy műsor, aminek az volt a neve, hogy Beszólás. Nagyon hálás időpontban volt, mert fél tizenkettőkor kezdődött, normális ember akkor nem telefonálgat, nem mondja el a véleményét. Az agglegények csajokat hajkurásznak, vagy a haverokkal piálnak. Ebből az utóbbiból sikerült egyet kikapnom. Beszélgettünk, beszélgettünk, valamiben nem értettünk egyet, és erre mondta, hogy „a bivaly nyalja ki a szemed”. Azt a hétszentségit, ez egy válogatott sértés, nem is nagyon tudtam mit válaszolni rá. Elég komoly fenyegetés volt. A bivaly mégis hogy nyalja ki a szememet?

Téged ott három percre elveszítettek a műsorból...

Magyarázhatnám, hogy férfi voltam, nem voltam. Eltűntettek. Utána volt egy másik társaság, azok is nagyon részegek voltak, felváltva üvöltöztek, ott nem fenyegettek meg, nem is lett belőle semmi.

Lehet, hogy a stílusod miatt történt ez az incidens?

Ó, persze. Meg a féltizenkettes időpont simán adta, hogy ilyenkor már spanok legyünk.

Te nem dobtál be két felest a felvétel előtt? Mert ilyet is lehetett hallani.

Nem. Akkor nem, mert addigra már kitanítottam magam. Viszont az elején azért próbálkoztam hangulatjavító eszközök bevetésével, de semmi értelme nem volt.

A félelem miatt kellett?

Nem, hangulatba akartam jönni, felszabadultan akartam közvetíteni. Nem közvetlenül sípszókor döntöttem be azt a kis gyorsítót, hanem felkészülés előtt fél órával. Negyed óra múlva hatott, majd mire a sípszó következett, teljesen leengedtem.

Tehát többet ártott, mint használt.

Konkrétan ez történt, igen.

Nem voltál mindig ilyen nagyhangú, viccelődő, nyilván ez nem a felestől jött.

Nem, nem. Szörnyű volt, és emiatt a Sport1-től is kivágódtam, mert megpróbáltam hasonlítani Vitray Tamáshoz, Knézy Jenőhöz, a Telesportos hatalmasságokhoz, de az nekem nem ment. Feladatként megkaptam, hogy a brazil bajnokságot közvetítsem. Hálás feladat volt, mert fél kettőkor kezdődött. Már a hangmérnök is elaludt mellettem és arra gondoltam, hogy Magyarországon ezt rohadtul nem nézi senki, én is csak azért, mert fizetnek érte. Brazil bajnokság, ne szórakozzunk már. Az élet nagy ajándékának gondoltam, hogy ezt közvetíthetem, de kiderült, hogy piszkos csalók. Húszéves kis gebe gyerekek, többet fekszenek a földön, mint Kelemen Anna.

Ezt egy darabig tartottam magamban, aztán kibuggyant belőlem és jól éreztem magam. Ki a franc fogja ezt nézni, hát már a Kovi LUXx műsoráról is lejöttek az éjjeliőrök. Úgy se látja senki, úgy se hallja senki, elkezdtem magamat kikapcsolni. Na, az volt az, ami jó lett.

Utána nem is váltottál vissza soha többet?

Nem, mert keveset törődtek velem a vezetők, amire meg rájöttek, hogy ott vagyok, már nem tudtak visszaszorítani. Én voltam a dzsinn, aki kijött a palackból és már nem lehetett visszazárni. Szujó Zoltán is mondta, hogy már nem tud velem mit csinálni, túl népszerű lettem. Sokan rájöttek, hogy én csak szórakozom közvetítés közben és ők is velem együtt akartak.

Erről milyen visszajelzést kaptál a közösségi média hiányában? Megugrott a nézőszám?

Igen, nagyon sokan a Sportklubot velem kötik össze, kilenc évet dolgoztam ott. A visszajelzések közül nagyon büszke vagyok arra, hogy Nyilasi Tibor kereste az ismeretségemet. A haverjai szóltak neki, hogy van egy bolond, akit meg kellene hallgatnia. Ő is egy nagyon vidám természetű fickó, csak ha belekényszerítik abba, hogy okosakat kell mondani, akkor lesz komoly.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy fiatalkorom ideálja fogja majd a vállamat, aki miatt többször összeverettem magam, mert a bátyám fradista volt, én meg Újpest-drukker.

Kis János futsal-szakértőtől is jött visszajelzés. Telefonáltak neki Németországból, hogy ki ez az őrült, mert meg vannak bolondulva, hogy hallhassák, ahogy közvetítek.

Sándor Pál pedig az egyik kolléganőmön keresztül üzent, hogy nagyon kedveli az előadásomat. A mai napig sokan megismernek a hangomról, miközben már pont négy éve, hogy kiraktak a Sportklubtól. Mindenki kérdezi, hogy mikor lesz meccsközvetítés.

Mikor lesz?

Be kell látni, hogy az ember életében különböző szakaszokat kell teljesíteni. Nagyon szeretnék közvetíteni, de ennek nagy lenne az ára. Valószínűleg ahhoz, hogy valahova bekerüljek, súlyosan benne kéne lógnom valakinek a prosztatájában, vagy legalábbis azzal kellene eltöltenem a mindennapjaimat, hogy fényesre nyalogatom a hónalját. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy senki nem kérdezte meg, tudnék-e komolyan közvetíteni.

Most például Csömörön kaptam egy lehetőséget, hogy futsalt közvetítsek és nagyon élvezem. Már nem megyek el olyan messzire, mint a Sportklubnál, mert visszanéztem én is pár adást és volt néhány botrányos kijelentésem. De amit most csinálok az tökéletes, már tudom hol a határ, kiről mit szabad mondani, és hogyan.

Nagy meccsekre nem vágysz már?

De. Csak senki nem törődik ezzel. Ez még annak idején a Sportklubnál is nagyon komoly problémát okozott nekem, az önbizalmamat és a hiúságomat nagyon bántotta, hogy akik a főnökkel együtt lógtak, azok különböző kedvezményekben részesültek. Mostanra már nem törődöm ezzel, a tévén kívül is van élet.

Azt mondtad, hogy tudnál komolyan közvetíteni, de akarnál is?

Igen!

Mint Idősebb Knézy Jenő annak idején vagy Vitray Tamás?

Nem, úgy nem. Meghagynám a stílust, de a mértéken változtatnék. Ahogy Hajdú Pista csinálja az fantasztikus. Vagy például Farkas Norbi, Matuz Krisztián, Egri Viktor. Ők azok, akik tökéletesen hozzák, amit kell.

Kik nem tökéletesek?

Az M4 Sporton dolgoznak jópáran, akik csak közhelyeket használnak, bántó a hangjuk, nem értenek hozzá, nem vesznek észre olyan kézenfekvő dolgokat, ami nemhogy neked, de még a kutyádnak is feltűnik.

Szakadjunk el a tévé világától, te írtál valaha?

Nem, nem írtam. Egyszer kaptam egy dolgozatra három ötöst, amikor még a tartalom-, a helyesírás- és a külalak-kategória játszott. Ez sem mostanában volt… Hosszas folyamat útján tanultam meg, hogy írásban mit és hogyan lehet, sőt, még most is igyekszem tanulni.

Írásban is mindig megmondod a frankót. Egy megmondóember magányos?

Nem, de ez egy nagyon jó kérdés. Azért nem magányos, mert egy csomóan melletted állnak, egy csomóan meg szemben, tehát végül is egy társaság vagyunk, csak közben ütjük egymást, illetve barátkozunk.

Soha nem kaptál olyan negatív visszajelzést, hogy azt érezted, nem éri meg folytatni?

A legeslegelején, még az internet rügyezésekor, elmentem az Index drukkerkocsmájába. Bár ne tettem volna. A Desperado, vagy a Quentin Tarantino filmek kocsmai hangulata óvodai előkészítő ahhoz képest, ami ott uralkodott. Elolvastam egy pár megjegyzést és az szörnyű volt, legalább egy hétig. Mintha percenként pofán vágtak volna egy nagy szarosvödörrel és mellé még becsméreltek is, úgy, hogy nem is ismertek. Oda betévedtem egyszer, nagyon komoly tanulság volt a számomra. Azóta nem foglalkozom a negatív hangokkal.

Egyáltalán?

Nagyon jókat szórakozom azon, amikor névtelen harcosok, nickname-ek pajzsa mögé bebújva mondják, hogy micsoda egy rohadt csótány vagyok. Pajtás, kezdjük onnan, hogy mutatkozzunk be.

Múltkor egy fiú küldött el a francba. Én csak annyit kérdeztem tőle, hogy anyádék tudják, hogy még fent vagy, mert este negyed tizenkettő körül történt. De én voltam az idióta, mert rámentem a csalira. Megkaptam, hogy: ’Micsoda egy nagyképű fasz vagy te Horti, mi az anyádat képzelsz?’

Megnéztem az adatlapját, tizenhét éves kisgyerek betyárkodott a paplan alatt. Nagyszerű dolog ez a Facebook, csak rengeteg játékszabályt nem tartanak be egyesek, vagy már nincsenek is.

Tanári végzettséged van, jól bánsz a gyerekkel?

Négy gyerekem született. A szüleimtől sok dolgot kaptam, főleg édesanyámtól, aki sajnos tízéves koromban elhunyt, de még a mai napig az ő szeretetéből élek. Édesapám a maga módján szeretett engem, de dolgoznia kellett a földeken, ellátni az állatokat, nem volt megállás. Nem volt idő arra, hogy lelkipásztorként vezessen. Ő is sokat tanított nekem, főleg tisztességet, a munka szeretetét, valamint az emberekkel való bánásmódot. Ezeket próbálom én is átadni a gyerekeimnek.

Tanítottál iskolában?

Tanítottam, csak olyan sok volt az apanázs, hogy nagyjából három napig tartott. Pont amíg kifizettem mindent, utána a napközis nénik alamizsnájából éltem, akik dupla adagot adtak nekem ebédre.

Az volt a baj, hogy bezártak szabályok és tantervek közé. Viszont a munkásságom dicsőséges volt, mert Kiss Csaba tanítványom Európa-bajnok lett vízilabdában, egy Szabadi István nevű fickó pedig a Big Brotherben volt résztvevő. De, hogy a másik oldalt is említsem, egy korábbi diákom, aki égetnivalóan rossz gyerek volt már ötödikben is, börtönbe került. Szóval színes lett a nevelőmunkám.

Futballistából lettél testnevelőtanár, nem akartál profi labdarúgó lenni?

Én nagyon ügyetlen gyerek voltam… Most, ötvenhat évesen már tudom mit, és hogyan kell csinálni, de már nem érnék oda sehova. A társaság miatt szerettem járni, meg addig sem kellett otthon lenni. Voltak jó pillanataim, de nagyon messze voltam attól, hogy profi legyek. Akadt nap, amikor három meccset is lejátszottunk.

Bezzeg a maiak…

Az a baj, hogy nincs bennük érzelem. Mindent nagyon gyorsan megkapnak, régebben mindennek megvolt a sora. Nincs azzal baj, hogy felgyorsult a világ, csak mindenkinek végig kellene járnia bizonyos folyamatokat.

Nem megfelelő alázattal és nem megfelelő szenvedéllyel játszanak, hiányzik belőlük az elkötelezettség.

Csak a focira igaz ez?

Dehogy. Ott van Verrasztó Dávid, ki tudja, hányadik klubjában veszi fel az irgalmatlan pénzt, vezeti a szponzorautókat, néha kicsit piál, néha kicsit verekszik, de mindig ott van a válogatottban. Valahogy leszakít egy második helyet, aztán befoghatja mindenki a pofáját. Hazajön Rióból, mert neki elege van és utána eligazol az egyik klubba egymillió forintért, aztán a másik klubba szintén egymillióért, emellett zsebre vág mindenféle juttatást, meg ott a Gerevich-sportösztöndíj is. A kajakos fiúk is ugyanezt művelik…

Valamelyik komolyabb sportszövetségben nem szeretnél dolgozni?

Dolgoztam én a Mountain-bike Szövetség főtitkáraként, de az savanyú irodai munka volt. A szabályokat kell ismerni, az nem nekem való, külön speciális tudás kell hozzá, a paragrafusok között lavírozni, az nem az én világom.

Ahol szabályok vannak, az nem játszik?

A nagy szabályokat betartom, a kis szabályokat nem. Persze kérdés, hogy melyik a nagy és melyik a kicsi.

Állandó szakértő vagy a Fix TV-nél, ott nincsenek szabályok?

Nincsenek.

Mégis komolyan adod elő magad.

Igen, de az én szabályaim szerint adhatom elő magam, ami jó. Megtartom ezt a köztes stílust, nem megyek el extrém irányba.

Voltál állandó szakértő, kommentátor, főtitkár: van még, amit ki akarsz próbálni?

Egyszer lennék a MOL elnök-vezérigazgatója, két hónapra.

Milyen megfontolásból?

Anyagi, természetesen. Olyan jó lenne, két hónapnál nem is kellene több. Utána egy féléves végkielégítéssel lelépnék, vennék pár részvényt és ennyi.

Más célod nem lenne?

Zuckerberg is lennék, csak nem olyan jó az angolom.

Valami megvalósíthatóbb ötlet?

Egy jó sportrádiót szeretnék összehozni, az nagyon jó lenne, élvezném. Rádióztam tíz éven keresztül a Lánchíd Rádiónál és nagyon tetszett. Óriási űrt lehetne kitömni egy ilyen jellegű adóval, a Nemzeti Sport korlátozott, a kereskedelmi csatornák nem adnak sportot.

Annyi dolog történik a világban, hogy egy sportrádiót nem huszonnégy, de hetvenkét órában lehetne megtölteni. A kereskedelmi rádiókban annyi baromság hangzik el, négy ember egyszerre büfög és hasonlók.

Egyedül menedzselnéd ezt a projektet?

Nem, dehogy. Rengeteg tehetséges ember van Magyarországon, akik várnak a lehetőségre.

Milyen műsort vezetnél?

Egy reggeli műsort, amiben az előző nap eseményeire lehet frissen reagálni, mint a Morning Showban. Nem tudom kivel vezetném, de egyelőre lehetetlennek tűnik, hogy ez megvalósuljon, hiába próbálkoztam jó pár helyen.

Más kívánság?

Jó egészséget kérnék a páromnak, a gyerekeimnek és magamnak, meg néhány zűrös ügyből jó lenne kimászni, de annak is eljön az ideje.

A sporton belül voltak zűrös ügyeid?

Egyszer picit elszaladt velem a ló a győri kézilabdás lányok kapcsán, mert legendaként keringett, hogy az öltözőben milyen állapotok uralkodnak, én pedig kiírtam ezt egy jászberényi internetes oldalra. Maga a győri főparancsnok, Vanyus Attila hívott fel, hogy mi a franckarikát képzelek én magamról. Nem győztem elnézést kérni.

Egyszer meg a Vasas-pályára mentünk gólösszefoglalót készíteni. Felállítottuk a kapu mögött a kamerát. Simek Péter – aki most az áldott szakértő – meg a haverjai voltak azok, akik megpróbálták eltalálni a kameraállványt.  Szóltam neki, hogy ne szórakozzatok már, bazdmeg, melegítés gyanánt tényleg ezt csináljátok?! Ők meg üvöltöttek vissza, hogy mi a kurva anyád van?! De csak ennyi volt. 

A Fradival is volt konfliktusod…

Az nagyon érdekes volt, mert írtam egy cikket, amiben kifakadtam. Ugyanis Thomas Doll teletüsszögte a Népszavát, hogy ez micsoda egy szar csapat, nem érti a játékosokat, és ő nem tehet semmiről.

Én leírtam azt, hogy Thomas, ezt most te komolyan gondolod? Harmadik éve dolgozol itt, csak a te embereid játszanak, akikre rámutatsz, azok jönnek ide, felejtsük el, hogy mindenki szar, csak te vagy jó.

Pechemre ezt átvette a C-közép, amit vasszigorral monitoroz az FTC sajtóosztálya. Volly György írt egy levelet az egyik edzőnek, hogy ne álljanak velem szóba, és ha kell, elintézi, hogy kitiltsanak a Fradi összes intézményéből.

Ez meg is történt?

Nem. Megkapta az ember a levelet és nevetve mutatta, hogy mit csináljon vele – mivel a lányom a Fradiban futballozott.

Úgy hallottam, te vagy Air Sanyi keresztapja is.

Kérlek szépen, ez konkrétan így van. Jénában játszott a Sanyi, a Mönchengladbach-kal volt egy másodosztályú meccs, és irgalmatlan nagy gólt fejelt, hihetetlen magasságból. Akkor kimondtam, hogy Air Sanyi, rajtaragadt és a könyvében meg is emlékezett rólam.

Mi a legnagyobb elismerés, és a legnagyobb kudarc, amit megéltél?

Legnagyobb kudarc? Elhagytam a gyerekeimet. Mondjuk volt rá igény, hogy eltakarodjak a házból... A legnagyobb elismerést a mostani feleségemtől kapom, aki figyelemmel követi a munkámat. Számomra felfoghatatlan és érthetetlen módon nagyon szereti, ahogy dolgozom, ugyanakkor kritikus is. Az is jó dolog, hogy megismernek, úgy, hogy már nem hallatszódik a hangom.

Azaz, a sporton kívül is van élet? Akár celebként?

Egyszer volt egy nagyon kínos helyzet, a TV2-ben Csisztu Zsuzsának volt valami súlyos haknija, és megkértek, hogy üljek be a műsort vezetni, Pálffy István meg Stahl Judit mellé, úgy, hogy én életemben nem olvastam súgógépet és soha nem vezettem műsort. Komoly őrlődés volt, hiszen nagy dolog lett volna, de végül nem vállaltam. Ez nem olyan, hogy te bemész az utcáról és Szellő István, meg Erős Antónia mellett elkezdesz sporthíreket olvasni. Azt is meg kell tanulni, a súgógépet kezelni, megszokni a környezetet.

Ez nem lett volna kiugrási lehetőség?

De, csak nem voltam elég felkészült hozzá. Meggyőződésem, hogy a televíziós tanulás egy hosszú folyamat, olyan nincs, hogy valaki óriási tehetség. Szoktatni kell magad szépen lassan, hiába nyer meg az illető bármilyen valóságshowt, attól ő még nem lesz műsorvezető. Magyarországon a tehetség a legnagyobb akadály, sajnos a saját bőrömön tapasztalom, hogy az, hogy valaki valamiben jó, nem jelent semmit.

Tisztára kell nyalni valaki hónalját a sikerhez? 

Igen, vagy pedig olyan agresszív önmenedzselést kell folytatnod, amivel kitaposol mindenkit az útból. Nekem ez sosem ment, ehhez túl jó gyerek vagyok, nincs meg ehhez a tehetségem, gyáva vagyok.

Fura hallani ezt a szót a te szádból, sem a beszéded, sem az írásaid nem ezt támasztják alá.

Mert ezen a pályán jó vagyok, a többin meg gyáva. Ezt kell felismerni, hogy miben vagy jó, és azt erőltetni, különben a lelked bánja.

Kelemen Anna is bánja, hogy megszületett, ha megnézi a róla szóló videóidat. Van bármi személyes konfliktusod vele?

Nem, dehogy, semmi. Csak szegény hogy néz ki? Lassan a Disney-stúdió sem tud ilyet rajzolni, mint amilyen ő. Régen jól nézett ki, most meg, mint egy leeresztő félben lévő guminő. Már fel sem ismerem, csak a feliratból tudom, hogy ő az.

Esetleg filmet nem akarsz forgatni?

Vele?

Nem, egyedül. 

Ja, úgy nem.

Készítette: Mór-Baranyai Márton

(Képek: M4 Sport; comment.blog.hu)