Emlékszik még valaki a Ferrari utolsó sikerére?

2008. november 2. vasárnap, Interlagos, Sao Paulo, Brazília. Pontosan kilenc éve. A Scuderia Ferrari a Formula-1 2008-as szezonjának konstruktőri világbajnoka. Történelmük során 16. alkalommal, mindmáig azonban utoljára. Versenyzőik egy évvel korábban, 2007-ben nyertek világbajnoki címet utoljára, Kimi Raikkönen révén. Mi lehet ennek a(z újabb) hosszú sikertelenségnek az oka? Van-e remény a sikerre, és ha igen, mikor? Ennek próbálok meg utána járni, a múlt felidézésének segítségével.

16836600_1579413855421566_4961259906996871634_o.jpg

A 2017-es csapat

A történelmi múlt

Ferrari nélkül nincs Formula-1 és Formula-1 nélkül nincs Ferrari. Ha nem is annyira sarkalatos ez a valóságban, ahogy a mondás tartja, de kétségtelenül van alapja. Az biztos, hogy ha valamelyik tényező is megszűnne, a másik elég rosszul járna vele. A Formula-1-es világbajnokság 1950-es indulása óta jelen van a sorozatban a Ferrari. Az azóta eltelt 68 szezon alatt a legsikeresebb (16 konstruktőri és 15 versenyzői világbajnoki cím) és legpatinásabb csapat lett. Meghatározó és nélkülözhetetlen eleme a száguldó cirkusznak. A legtöbb versenyző álma, hogy a vörösökkel legyen világbajnok, azonban a Ferrari erre nem tud mindig garancia lenni, hiszen több hullámvölgy is volt már a történelmük során. 

A kezdet és az első hullámvölgy

Az 1950-es és '60-as években rögtön eredményes tudott lenni a márka. Alberto Ascari kétszer (1951-52), míg Juan Manuel Fangio (1956), Mike Hawthorn (1958), Phil Hill (1961) és John Surtees (1964) egyszer lett világbajnok. A konstruktőri cím 1958-as bevezetése után pedig 1961-ben és 1964-ben tudtak diadalmaskodni. A kezdeti sikerek után jött az első komolyabb hullámvölgy, amikor is tíz szezonon át eredménytelen volt a gárda. 1961-ben több fontos szakember is elhagyta a csapatot, akiket nehezen tudtak pótolni. Ezekben az években új motorszabályok léptek életbe, amikhez ugyan jól alkalmazkodott a Ferrari, az autó viszont vezethetetlen volt az alapvető konstrukciós hibák folytán. A csapaton belüli összhang hiányzott, széthúzás volt jelen. A csapatvezető Eugenio Dragoni kiállhatatlan modorú ember hírében állt, ezért nehéz volt jó szakembereket és versenyzőket a csapathoz csábítani. A '60-as évek végén pénzügyi gondokkal is küzdött a tulajdonos Enzo Ferrari, pedig ekkor már olyan támogatók álltak mellette, mint a Shell és a Firestone. A csapat élén személyi változások és versenyzőcserék is történtek. Dragoni helyét Franco Lini vette át, emellett pedig olyan legendák versenyeztek a csapatnál a '70-es évek első felében, mint Mario Andretti, Jacky Ickx és Clay Regazzoni. A főmérnök ezekben az években a fiatal, még a 20-as éveiben járó Mauro Forghieri volt. A Ferrari 312-ből és a továbbfejlesztett változataiból azonban ők sem tudták kihozni a csodát. Jacky Ickx révén ugyan részsikerek voltak, de a végső győzelem elmaradt.

3901016042_76ae9770e9_o.jpg

Jacky Ickx és a Ferrari 312B 1970-ben

Tíz sikeres, majd tíz kevésbé sikeres év

1974-ben komoly változások mentek végbe. Érkezett a csapat élére Luca di Montezemolo, visszatért Forghieri és Regazzoni, akik az előző szezont máshol töltötték, valamint a csapat versenyzője lett a fiatal és szemtelen, de rettentően tehetséges osztrák, Niki Lauda. Lauda 1975-ben és 1977-ben lett világbajnok, míg a konstruktőri címet 1975 és 1977 között sorozatban háromszor is megnyerte a Ferrari. Eközben Montezemolot Daniele Audetto váltotta, majd egy év múlva Roberto Nosetto került a csapatvezetői székbe.

accidente_lauda.jpg

Lauda balesete a Nürburgringen 1976-ban

1978-ban ismét vezércsere történt, Marco Piccinini került kinevezésre. Niki Lauda helyét átvette a fiatal  kanadai tehetség, Gilles Villeneuve, aki már az előző szezon végén is a csapatnál versenyzett. Villeneuve a csapatnál eltöltött öt éve alatt egyszer sem tudott bajnok lenni, Jody Scheckternek azonban ez már második szezonjában sikerült 1979-ben. Ebben az évben a csapat is nyerni tudott Következett a Formula-1 első turbókorszaka. A Ferrari jó és nagy teljesítményű turbós motorokat tudott gyártani, a 126C kódjelű autó viszont a kezdetekben nem működött megfelelően. Miután azonban a csapat szerződtette Harvey Postlethwaiteet, Forghierivel közösen tökéletes konstrukciót hoztak létre. A csapat 1982-ben és '83-ban is bajnok tudott lenni, egyéniben viszont ez nem jött össze. Időközben, az 1982-es Belga Nagydíj időmérő edzésén Zolderben, életét vesztette Gilles Villeneuve.

gilles_villeneuve_getty.jpg

Gilles Villeneuve 1981-ben a Spanyol Nagydíjon

Viharos évek következtek a csapat életében. A '84-es szezon végén Forghieri távozott a csapattól, Postlethwaite pedig nehezen tudta ellátni feladatát, így csatlakozott hozzá John Barnard. Az új autók (F1/86, F1/87, F1/87-88C) sorozatos kudarcnak bizonyultak. 1988-ban nagy viszályt okozott házon belül, hogy milyen motorral versenyezzenek az autók. Míg Enzo Ferrari és John Barnard az új V12-esre szavazott, addig Postlethwaite és Piero Lardi Ferrari (Enzo fia) kitartott a turbómotor mellett. Végül a turbómotor győzött, azonban Piero  Lardi Ferrari és Postlethwaite is távozott a csapattól, az irányítást pedig Pier Giorgio Capelli vette át Piccininitől. Nem sokkal ezen események után, 1988. augusztus 14-én elhunyt Enzo Ferrari.

160058-cor-enzo-ferrari.jpg

Enzo Ferrari

Ekkor a Fiat tulajdonába került a versenycsapat, amely 1969 óta már a közúti sportkocsi gyárat is birtokolta. Piccinini is távozott a csapattól. A hullámok azonban a következő években sem csillapodtak. 1991-ben a Fiat új vezetőket nevezett ki a csapat élére: visszatért Piero Lardi Ferrari és Marco Piccinini, valamint érkezett Claudio Lombardi. A McLarentől szerződtetett Steve Nichols lett a főtervező. Ezekben az években Nigel Mansell és Alain Prost voltak a csapat versenyzői, azonban egyikük sem tudta legyőzni Ayrton Sennat és a McLarent. Érdekesség, hogy Nigel Mansell miután távozott a Ferraritól egyből világbajnok lett a Williamssel, Alain Prost pedig a Ferrari előtt (McLaren) és után (Williams) is világbajnok tudott lenni. A Fiat 1992-ben Luca di Montezemolot tette a Ferrari cég vezetőjévé. Az ezt követő két év pokol volt a Ferrari számára, hiszen sem a motor, sem az autó nem volt versenyképes, valamint súlyos szervezési hibák hátráltatták a csapatot. 1993 júliusában Jean Todt lett a csapat versenyigazgatója, visszatért John Barnard a főmérnöki pozícióba, valamint Gustav Brunner lett felelős az alvázfejlesztésért. A csapathoz visszatért Gerhard Berger, aki 1987-89 között már versenyzett a csapatnál, valamint sokadik évét taposta a francia Jean Alesi. A várva várt sikerek azonban elmaradtak.

ross-brawn-jean-todt-ferrari-1.jpg

Ross Brawn és Jean Todt, a későbbi sikerkovácsok

Megérkezik a megváltó és kezdetét veszi a Schumacher-korszak

1996 komoly változásokat hozott a Ferrari életében. Megjelent az új motorformula a V10-es, valamint sikerült szerződtetni a '94-es és '95-ös szezon világbajnokát, Michael Schumachert. Csapattársa Eddie Irvine lett. Az autó nem sikerült a legjobban, Schumacher azonban erőn felül teljesített, a csapat pedig második lett a pontversenyben. A '97-es évadnak már Ross Brawnnal a technikai igazgatói székben vágtak neki, valamint több fontos szakembert is megszereztek a Benettontól, akik hozzájárultak Schumacher világbajnoki címeihez. Érkezett Rory Bryne is, John Barnard pedig az év végén távozott a csapattól, azonban utolsó F310B nevű konstrukciójával a csapat és Schumacher is a második helyen végzett, viszont a németet később kizárták a bajnokságból. 1998-ban Mika Hakkinent és a McLaren-Mercedest nem lehetett megállítani. A következő évben, 1999-ben Schumacher kettős lábtörés miatt hat versenyt is kihagyni kényszerült, a csapat azonban ennek ellenére is megszerezte a konstruktőri címet, tizenöt év után. Ezzel elkezdődött a Ferrari és Michael Schumacher egyeduralma. Sorozatban öt világbajnoki címet szereztek közösen, 2000 és 2004 között. Ezekben az években a brazil Rubens Barrichello volt a német csapattársa, aki sorozatosan szerezte a pontokat a csapatnak, Schumi bajnoki címeit azonban nem veszélyeztette. Schumacher és a Ferrari egyeduralmát mutatja, hogy a német versenyző az öt szezon alatt megrendezett 85 versenyen 66-szor állt dobogón és 48 győzelmet aratott. 2000-ben 17 futamon 9-szer, 2001-ben szintén 17 futamon 9-szer, 2002-ben 17 versenyen 11-szer, 2003-ban 16 versenyen 6-szor, 2004-ben pedig 18 nagydíjon 13-szor győzött. 2002-ben az összes versenyen a dobogón végzett (tizenegy győzelem, öt második hely, egy harmadik hely).

f2002-schu-ferr-spaf-2002-e1484783303346-941x529.jpg

Michael Schumacher és a "legyőzhetetlen" Ferrari F2002, 2002-ben

f1-fansite_com_2004_hd_wallpaper_f1_gp_europe_05.jpg

Schumacher és a Ferrari F2004 a 2004-es Európa Nagydíjon

2005-ben a Ferrari F2005 nem lett egy jól sikerült autó, így hosszú évek után csúfos kudarc következett, csak harmadik helyen végzett az istálló a szezon végén. 2006-ban aztán Schumi nagy harcot folytatott Fernando Alonsoval, azonban a spanyol és a Renault is megvédte bajnoki címét. Schumacher a szezon végén visszavonult, a Formula-1 valaha volt legeredményesebb versenyzőjeként. Szintén távozott Ross Brawn, valamint a motorfejlesztésért felelős igazgató Paulo Martinelli. Rory Bryne pedig helyét Nicholas Tombazis vette át, mint főtervező. 2007-ben a fiatal és nagyon tehetséges finn, Kimi Raikkönen érkezett a megüresedett ülésbe, csapattársa pedig a Barrichellot már korábban váltó, szintén brazil Felipe Massa maradt. A „Jégember” első szezonjában egyből sikerre vezette a Scuderia Ferraritvilágbajnok tudott lenni. Hatalmas küzdelemmel, mindössze egy pontos előnnyel végzett Fernando Alonso és Lewis Hamilton előtt. A csapat a McLaren kizárásának köszönhette újabb címét. 2008-ban Raikkönen csak harmadik lett, Massa azonban egy ponttal maradt le a világbajnoki címről Hamilton mögött. A csapat viszont megvédte a konstruktőri bajnoki címet. Mindmáig ezek a Ferrari utolsó bajnoki címei

kimi-raikkonen-ferrari-jean-todt-2007-brazilian-gp_3396449.jpg

Jean Todt és Kimi Raikkönen a 2007-es szezonzáró versenyen

f200811_hung_mass_2.jpg

 Felipe Massa és a Ferrari F2008 a 2008-as Magyar Nagydíjon

xpb_279726_1200px.jpg

 Felipe Massa a 2008-as szezonzárón, Brazíliában

A harmadik, és azóta is tartó hullámvölgy

A 2007-es kémbotrányt követően, melynek a Ferrari is fő részese volt, több személyi változás is történt. 2008-ban Jean Todtot Stefano Domenicali váltotta, mint a csapat vezetője, az új technikai igazgató pedig Aldo Costa lett, aki 1999 óta az autó tervezéséért volt felelős. A csapat vezetőségét többnyire olaszok alkották. A 2009-es szezon katasztrofálisan sikeredett a Scuderia számára, hiszen csak negyedikek lettek a csapatbajnokságban, így ez volt a legrosszabb eredményük az 1993-as szezon óta, amikor szintén negyedikként végeztek. Ráadásul a szezon második felére elvesztették a Hungaroringen súlyos sérülést szenvedő Felipe Massat. Ekkor felvetődött Michael Schumacher visszatérése, azonban ez nem jött össze. Az év végén Aldo Costat Pat Fry váltotta. 2010-ben aztán Schumi visszatért és 2012-ig versenyzett is a Mercedes színeiben, és Ross Brawnnal karöltve letették annak a csapatnak az alapjait amely a mai napig uralja a királykategóriát. 2010-ben Raikkönen helyére érkezett Fernando Alonso, aki abban az évben valamint 2012-ben is nagyon közel került ahhoz, hogy világbajnok legyen a Ferrarival, azonban mindkét évben kikapott Sebastian Vetteltől. Előbb négy, utóbb három ponttal. 

ferr_alon_barc_2012-81-e1331295780190.jpg

Fernando Alonso a Ferrari F2012-ben a 2012-es Spanyol Nagydíjon

2013-ban Pat Fryt James Allison váltotta technikai igazgatóként, aki 2000 és 2005 között már dolgozott a csapatnál, mint az aerodinamikáért felelős vezető. 2014-ben visszatért a csapathoz Kimi Raikkönen, aki Felipe Massa helyét vette át. A Formula-1-ben pedig történelmi változás következett. A korábbi V8-as szívómotorokat V6-os hibrid turbómotorok váltották, kinetikus energia-visszanyerő és hőenergia-visszanyerő rendszerekkel kiegészítve. Az átállás nem igazán sikerült jól a Ferrarinak, a F14 T kódjelű autó katasztrofális volt, valamint a hajtáslánc sem tudta felvenni a versenyt a Mercedes és a Renault egységeivel, így a csapat csak a negyedik helyen végzett. A szezon közben a csapatvezetői székben Stefano Domenicalit Marco Mattiaci váltotta, míg Luca di Montezemolo lemondott tisztségéről. 1992 után változott a Ferrari elnökének személye. Az új elnök-vezérigazgató Sergio Marchionne lett. 2015-ben Mattiacit leváltották, helyére Maurizio Arrivabene került, míg a versenyzői ülésben Alonso helyére a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel érkezett. Távozott Nicholas Tombazis, helyét Simone Resta vette át. A siker most is elmaradt. A 2016-os év kevésbé lett sikeres, ez pedig új technikai igazgatót hozott Mattia Binotto személyében. 2017-ben a csapat jól alkalmazkodott az új szabályokhoz, az SF70H kódjelő autó nagyszerűen teljesített, Sebastian Vettel közel is került ötödik világbajnoki címéhez, azonban a szezon második felében Lewis Hamilton legyőzte, így ismét elmaradt a Ferrari siker, mely immár a kilencedik szezon óta várat magára.

sebastian-vettel-ferrari-f1.jpg

Vettel és az SF70H a 2017-es Spanyol Nagydíjon

Mikor és ki vezetheti sikerre a Scuderiat?

Hogy ki? Sebastian Vettel. Hogy mikor? Ezt már nehezebb megválaszolni. A németben minden megvan, hogy újra sikerre vezesse a csapatot. Elképesztő alázat és munkamorál, hihetetlen tehetség és gyorsaság, hatalmas győzni akarás. Saját bevallása szerint az a legfőbb álma, hogy a Scuderia Ferrarival legyen világbajnok, ahogy azt példaképe és gyerekkori bálványa, Michael Schumacher is tette. Akár hosszú napokat, éjszakákat tölt a csapattal a garázsban, hogy mindent kihozzanak az autóból. Összekovácsolja és egyben tartja a csapatot, azt vallja, hogy a siker és a bukás is mindenkié, senki sem jobb vagy hibásabb, bármi is történjen. Négyszeres világbajnokként érkezett, célja pedig, hogy megközelítse nagy elődjét. Ebben az évben nagyon közel került hozzá, azonban pár hiba végzetesnek bizonyult az ő szempontjából. De ennél csak eltökéltebben fog visszatérni 2018-ban.

skysports-f1-sebastian-vettel-hungarian-gp-2017_4062049.jpg

Vettel a 2017-es Magyar Nagydíjon aratott győzelme után

És hogy mit mutat a többi példa? Van aki belebukott abba, hogy a Ferrarival legyen sikeres. Többek között Alain Prost és Fernando Alonso. Viszont olyan példa is akad, aki egy hosszabb mélypont után tudta sikerre vinni a csapatot: Niki Lauda és Michael Schumacher. Érdekes képet fest, hogy nagyjából 10 éves időszakonként változnak a Ferrari hullámvölgyei és hullámhegyei. Siker: 1952-64, 1975-83, 1999-2008. Kudarc: 1965-74, 1984-98, 2009-napjainkig. Valamint az is, hogy ha sűrűn változnak a csapat élén a főbb pozíciókat betöltő szakemberek, az nem tesz jót, viszont ha megtalálják az ideális személyeket, akkor az hosszabb távon kifizetődő lesz. A Ferrari mindig is egy picit konzervatívabb volt a tervezés és a taktika szempontjából, azonban mikor bátrabbak, és radikálisabb irányt vesznek, az beszokott jönni. Szerintem mindenféleképpen jó irányba halad jelenleg a Scuderia Ferrari, és néhány éven belül ismét felérhetnek a csúcsra